Pár hete arról szóltak a hírek, hogy az Orbán építette centrális erőtér két oldalról dőlhet össze, ha a baloldaliak a Jobbikra, a jobbikosok a baloldalra szavaznak át az egyéni körzetekben, hol-ki az esélyesebb. A baloldal el is végezte a koordinációs munkát: a DK 62 helyen, az MSZP 49 helyen, az Együtt 15 helyen lépett vissza, sőt még tárgyalni is hívták Vona Gábort március 16-ára. Vona persze nem jelent meg, sőt bejelentette:
a Jobbik 106 jelöltet állított és SEHOL sem fog viszalépni a kormányváltásért
Vona Gábor cukiskodása tehát egyáltalán nem szól az árkok betemetéséről, valódi ellenzékiségről, Orbánnal való szembeállásról, pláne kormányváltásról. Ha a Jobbiknak fontos lenne a kormányváltás, legalább - ez lenne a minimum - Budapesten visszaléptetné a jelöltjeit, ahol minden körzetben a baloldalnak van esélye nyerni, a Jobbiknak nulla. De nem.
Ők nem ellenzéki győzelmeket akarnak a Fidesszel szemben, hanem töredékszavazatokat, parlamenti mandátumokat, nagyobb állami támogatást és költségtérítést, bizottsági helyeket és benzinkártyákat.
Ha tehát valaki elvárja az ellenzéki pártoktól, hogy ne akadályai, hanem segítői legyenek a kormányváltásnak, az most felejtse el a Jobbikot. Vonáék lehettek volna 2018 legnagyobb nyertesei, lehettek volna a kormányváltás alappillérei, de ők inkább a saját érdekeiket választották. Ebben az az érdekes, hogy éppen ezzel iratkoztak ki a versenyből is.
A koordináció visszautasításával a Jobbik esélytelenné vált a kormányváltásra.
Így azoknak, akik le akarják váltani az Orbán-kormányt, csak a demokratikus ellenzék maradt. Akár baloldaliak, akár jobboldaliak vagy egyenesen jobbikosok. Köszönjék meg Vona Gábornak
