Most épp nem Soros-ügynököket listázott, hanem egy iskolaigazgatóval házmesterkedett Schmidt Mária és Ungár Péter közös lapja, a Figyelő. Történt ugyanis, hogy a Vörösmarty Mihály Gimnázium vezetője engedélyt adott egy volt diákjának arra, hogy klipet forgasson az iskola területén. Az iskolaigazgató vesztére noÁr Tanulni akarok című dala a magyar oktatás problémáiról szól, ami nyilván megengedhetetlen kritika az Orbán-rendszerben.

Itt a kérdéses dal:

Hepiend nincs, a fenntartó azt írta az igazgatóról, hogy “mivel nem értesítette a tankerületi központot, így bérleti díjat nem állapíthattak meg, ezzel megsértette a belső eljárásrendet”. A Figyelő tehát egy dal miatt politikai okból felnyomott egy iskolaigazgatót. Láttunk már ilyet, Rákosinak és Kádárnak is megvoltak a maguk seggnyalói, akik újságíró gúnyában játszották a Párt öklét. Mi a furcsa a történetben?

Ezek szerint az LMP erős emberének teljesen vállalható, hogy a tulajdonában álló lap a hatalom szócsöveként félemlít meg a tudósok után diákokat és iskolaigazgatókat, megidézve a legrohadtabb diktatúrák fullasztó légkörét. Gratulálunk Péter, biztosan Lehet Más a Politika. Várjuk az LMP következő “nagy harcos ellenzéki megszólalását”.

Furcsa jelenet zajlott le a parlament alakuló ülésén. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az alakuló ülést vezető korelnök kihirdette a frakciókat és a frakciók vezetőit. Bár elvileg ez egy üres formaság, mégis rámutatott arra, mennyire is gondolják komolyan a pártok az összefogást és az egységes ellenállást az Orbán-rendszerrel szemben. Elsőként a Fidesz frakcióját jelentették be, Kocsis Máté vezetésével. Taps. Aztán jött a Jobbik, Gyöngyösi Márton vezetésével. Taps. A KDNP következett, Harrach Péterrel. Taps. Jött az MSZP, Tóth Bertalannal. Taps. Majd jött a DK és Gyurcsány. Teljes csönd. És bár a DK képviselői az eskütétel után kivonultak, így ők nem tudták megtapsolni saját magukat, mégis csak érdekes, hogy az egy hónappal ezelőtt összefogásról duruzsoló ellenzéki pártok

Vidám ellenzékiek nem-taposlás közben

Nem csak Szél Bernadettnek, Ungár Péternek és a szocialistáknak, hanem Szijjártó Péternek és Fazekas Sándornak is nagyon tetszett, hogy Gyurcsánynál nem volt taps.

Mert az, hogy az LMP nem tapsolt a DK-nak, önmagában nem meglepő, annak ellenére sem, hogy Gyurcsányék egyoldalúan léptek vissza Szél Bernadett javára a kampányban. Az LMP-nek a 3. Fidesz-kétharmad sem volt drága azért, hogy gyengítsék a DK esélyes budapesti jelöltjeit (4 körzetet vettek el az ellenzéktől Budapesten a DK-val való szembeindulással). De hogy az az MSZP nem tapsolt, amely az egész országot lefedő választási megállapodást kötött a DK-val a választásra, már igencsak beszédes.

Azok a baloldaliak, akik abban reménykedtek, hogy na majd most biztosan egymásra találnak a baloldali pártok, inkább ne nézzék meg az alábbi videót. Még a végén le találják hányni az MSZP-frakciót (tisztelet az egyetlen kivételnek, Kunhalmi Ágnesnek).

A Fidesz kétharmada után utcára vonuló tömeg előtt Márki-Zay Péter vált az új messiássá, ő szólalt fel a legutóbbi tüntetésen. A hódmezővásárhelyi polgármester érdekes módját választotta annak, hogy megköszönje a javára visszalépő ellenzéki pártoknak a márciusi győzelmét: a kétharmad után nem Orbán, hanem az ellenzék leváltásáról beszél, azt is csepegtetve, hogy egy új mozgalom van készülőben.

Merthogy megint ott tartunk, ahol eddig: ha az illiberális demokráciánkban nem lehet leváltani a kormányt - milyen fura, az összes ilyen rendszerben tök béna az ellenzék - akkor nincs más teendő, csak le kell váltani az ellenzéket és minden gondunk varázsütésre megoldódik. És innen el is érkeztünk oda, hogy aki ellenzék-ellenességgel akar a legnagyobb ellenzékivé válni, az pusztító ellentmondáscunamit hagy maga után. Lássuk az 5 legordítóbbat:

1. Az ellenzék fogjon össze, de amúgy tűnjön el, mert új ellenzékre van szükség

De akkor miért fogjon össze? Hogy eltűnjön? Vagy ha összefog, akkor az már az “új ellenzék” lesz? Esetleg váljon “új ellenzékké” és utána tűnjön el? Wtf?

2. Öleljünk meg egy fideszest, de az ellenzéki pártok menjenek a p*csába

Végülis nem is kellett volna visszalépnie a teljes ellenzéknek Hódmezővásárhelyen Márki-Zay javára, ha a Fidesz visszalépett volna. Ez vitathatatlan tény.

3. Gyurcsány túl megosztó, de a Jobbik jöhet

Gyöngyösi Márton és Toroczkai László tuti felsírtak örömükben, hogy a zsidók listázása kevésbé megosztó, mint a habonyi karaktergyilkos gépezet első áldozata, merthogy “elkúrta”, meg “együtttettéktönkre”. A baloldaliak, a zsidók, meg a 300 ezer DK-s ellenzéki szavazó meg kit érdekel.

4. Az ellenzéki pártok összefogására van szükség, de amúgy alakul a saját mozgalom

De jó, egy újabb ellenzéki párt lesz, csak most Márki-Zayos védjeggyel? Eddig úgyis túl kevés párt volt az ellenzéki oldalon, ez okozhatta az összefogás-gondokat. Szinte érezni a sütőbe rakott “saját pecsenye” illatát.

5. Rendszerváltásra van szükség, de igazából csak egy olyan Fidesz kell, amelyik nem lop

Most akkor rendszerváltás vagy lopás nélküli Fidesz? Az oroszbarátság, a jogállam lebontása, az agymosó propaganda, a gyűlöletkampány és az “asszonynak a konyhában a helye” világkép maradhat, csak azzal a csúnya lopással van a baj? Biztos, hogy erre szavazott két és fél millió ember?

Itt tartunk most. Mondom mi lesz:

Aztán az övé is egy lesz a sok ellenzéki párt közül, amely majd szintén beszállhat a nagysikerű ki kinek lépjen vissza nevű játékba. Persze ne így legyen, csak sajnos láttuk már ezt az “ellenzékibb leszek az ellenzéknél” című szappanopera korábbi részeiben.

(A posztban szereplő 5 állítás Márky-Zaj Pétertől származik, innen, innen és innen.)

A kijózanító ellenzéki vereség után egyre többen beszélnek arról, hogy ebben a választási rendszerben nem elég pár egyéni jelöltet illetően összefogni, inkább egy nagy demokratikus ellenzéki gyűjtőpártot kell létrehozni. Kunhalmi Ágnes, aki az MSZP elnöki pozíciójának egyik esélyese, például azt mondta az ATV-ben, hogy

“az ellenzéki pártoknak egy ernyőszervezet alá kellene tömörülnie, mert egy karikának kell lennie Orbánékkal szemben”

Az ötlet nem új, már felvetődött ez a megoldás a 2014-es választás után is. Akkor Gyurcsány Ferenc írt erről hosszú értekezést az akkor még létező Népszabadságban. A DK elnöke azt írta, hogy

„A demokratikus pártok a jelenlegi választási rendszerben együttes létre vannak ítélve. Együttműködés vagy politikai halál – ilyen egyszerű. Az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk”.

És akkor most játsszunk egy kicsit:Hát igen. Tóbiás József akkori MSZP-elnök kerek-perec elutasította a DK elnökének kezdeményezését, olyan bullshitfordulatokkal, hogy

“szerintünk itt az idő, hogy az ellenzéki oldalon mindenki maga próbáljon megerősödni, és a választóival törődjön”

Látjuk mi lett a nagy megerősödésből, meg a saját választókkal törődésből. Most van az a rész, hogy az MSZP-nek önlejáratás helyett inkább jó mélyen magába kellene szállnia; hallgatnia, lapítania, sunnyognia kellene. Mielőtt a választóik megkérdezik, hogy miért kellett ehhez egy újabb Fidesz-kétharmad.

(Gyurcsány teljes 2014-es írása egyébként itt olvasható)

A választások éjszakája óta több helyről hallani, hogy az ellenzék ne vonuljon be a parlamentbe, ne üljön be az egyharmadba; az ellenzéki képviselők ne vegyék fel a mandátumukat, mert tenni úgysem tudnak semmit a kétharmad ellen, viszont jelenlétükkel legitimálják az Orbán-rendszert. Ha ez ellenzéki pártok bojkottálnák a parlament munkáját, az valóban szép szimbolikus gesztus lenne annak a két és fél millió embernek, aki nem a Fideszre szavazott április 8-án, ez nem kérdés.

Vegyük sorba a lehetséges következményeket és oszlassunk el pár tévhitet:

Illegitim lenne az Orbán-kormány? Nem, nem lenne illegitim a kormány az ellenzék nélküli parlament miatt. Tetszik vagy sem, az EBESZ nem tisztességesnek, de szabadnak nyilvánította a magyar választást. Az európai közösség szemében a Fidesz társadalmi többségben van. Úgy is mondhatnánk, hogy “az emberek döntöttek”, bármit is csinál a kisebbség, a legitim többség a Fidesz mögött van április 8. óta.

Nincs is értelme beülni? De, még akkor is van, ha a kétharmados szavazások ellen az ellenzék tényleg nem tud mit tenni. Nem csak arról van szó, hogy egy ellenzéki majd jól beolvashat Orbánnak és a fideszes képviselőknek, hanem egy csomó olyan intézményesített jogról, amelyek hasznosak a nyilvánosság fenntartásához. Nagyon fontos, hogy az ellenzék ott legyen a nemzetbiztonsági bizottságtól a honvédelmi bizottságon át a törvényhozási bizottságig, hogy a Fidesz egyetlen aljasságot se követhessen el titokban, a nyilvánosságtól elzártan. A sajtóval megtehetik, hogy mindenből kizárják, az ellenzékiekkel nem tehetik meg. Ebből a szempontból a tovább szűkülő független médiatér miatt soha nem volt még olyan fontos, hogy az ellenzék ott legyen a parlamentben, mint most.

Erősödhetne az ellenzék, ha nem menne be? Rövid távon lehet, de hosszú távon épp ellenkezőleg. Az ellenzéki pártok abból az állami támogatásból élnek, amelyet a választáson elért eredményük alapján kapnak. Aki nem megy be, az lemond minden ilyen támogatásról, márpedig akkor a pártok hónapokon belül nem tudják majd kifizetni a saját alkalmazottaikat az asszisztensektől a bérszámfejtőkön át a szövegírókig. A nem bevonulás szép szimbolikus gesztusa tehát hosszú távon biztosan az ellenzéki pártok megszűnéséhez vezetne. Jó lenne az nekünk?

A Fideszt kiközösítenék az Európai Parlamentben, esetleg kizárnák az Európai Néppártból? Lószart, mama. Az európai politika is érdekek szerint működik, bármennyire is értékekre épül az EU. Addig, amíg a Fidesznek van a legtöbb képviselője Magyarországról az EP-ben, és ezek a képviselők mindent lelkesen megszavaznak Brüsszelben (márpedig ezt csinálják), a Fidesznek semmitől sem kell félnie. Akkor sem történt semmi, amikor kiderült, hogy Orbán a saját vejéhez irányította az EU-s pénzeket, majd pont egy ellenzéki bojkott miatt fogják kidobni maguk közül? Esélytelen.

Azt persze nem akarjuk elvitatni, hogy a nem bevonulásnak lenne szimbolikus értéke; kiélezné, hogy az ellenzék és a két és félmillió szavazója egységes sorsközösséget alkot, a benne lévő jobb és baloldaliakkal együtt, szembenállva az Orbán-rendszerrel, persze. Fentiekből azonban úgy tűnik, hogy ez a gesztus már az első pár nap után fájna, méghozzá 4 hosszú éven át.

Villámösszeomlást produkált az LMP a választások után. Miután beigazolódott az ellenzékiek félelme, és az LMP a különindulásával 5 fővárosi körzetet, ezzel pedig vastagon kétharmadot adott a Fidesznek (mind az 5-ben az ellenzéki szavazók voltak többségben, de az LMP-s jelölt pont annyit vitt ell az esélyes ellenzékitől, hogy a Fidesz legyen többségben) megindult a párt látványos összezuhanása. Az események megerősítették, hogy itt bizony egy csúnya színjáték zajlott már hónapok óta, ami az LMP ellenzékiségét illeti. Lássuk sorban, mi történt a választások után:

1. Kiderül, hogy Schiffer András és Sallai R. Benedek perrel fenyegette a visszalépni akaró LMP-s jelölteket. Nesze neked összefogás.

2. Megjelenik a Fidesz Soros-listája kétezer civillel az LMP elnökségi tagjának, Ungár Péternek a résztulajdonában álló Figyelőben.

3. Szél Bernadett semmilyen megbánást nem tanúsít a kétharmad miatt, inkább azokra az ellenzéki pártokra mutogat, amelyek visszaléptek az ő, és a belvárosban győzni tudó Csárdi Antal javára.

4. Megindítják az etikai eljárásokat azok ellen az LMP-s jelöltek ellen, akik visszaléptek, mert fontosabb volt nekik a kormányváltás, mint a központi utasítás.

5. Az egyik ilyen etikai meghallgatáson Sallai R. Benedek megüti a visszalépőket védelmébe vevő Hadházy Ákos társelnököt, aki kórházba kerül.

Azok, akik az LMP-re szavaztak, most joggal fogják a fejüket. Persze most már késő, 4 évre a nyakunkon a fideszes kétharmad. A gép forog, az alkotó pihen, a pár hete még Szél-kormányról hadoválók végleg elcsendesedtek.

“Most komolyan. Mégis mi az, ami miatt egy baloldalinak ne Karácsony Gergely lenne a legszimpatikusabb az egész ellenzéki mezőnyből? Fiatal: új arc, nem egy régen lejáratódott bútordarab. Tisztességes: soha semmilyen korrupciós üggyel nem tudták még csak megvádolni sem. Ellenzéki: lehet, hogy sok pártot járt meg, de vitathatatlanul mindig Orbán és a Fidesz ellen küzdött, még zuglói polgármesterként is. Pár napja én még komolyan azt gondoltam, hogy nincs olyan dolog, ami eltántoríthatna attól, hogy Karácsony Gergelyre, azaz az MSZP-Párbeszéd listájára szavazzak.

Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Miközben egyre többször halljuk, hogy a határon túliak kétszer annyian fognak szavazni, mint 2014-ben - nélkülük nem lett volna kétharmad akkor sem - a baloldal leghitelesebb jelöltje épp a határon túlaiknak szépelkedik pár szavazatért. Azoknál kampányol, akik 4 éve kétharmadot adtak Orbánnak a fejünk felett és egyetlen pillanatig nem zavarta őket, hogy egy nagy hazaárulást és országkifosztást támogatnak, hiszen nem az ő kórházaikból és iskoláikból hiányzott az ellopott pénz.

Az igazság kimondását vagy nemkimondását számomra nem írhatja felül, hogy ki szimpatikus, ki új, és ki az, aki még nem tudott egy rakás hibát elkövetni. Szomorúan látom, hogy még mindig a kib....tt Gyurcsány az egyetlen, aki a határon túliak szavazati jogának ügyében tiszta beszédet folytat és ezért azt is vállalja, hogy lehazaárulózzák és legyűlöletkeltőzzék - sokszor még a független médiában is.

Hanem azok, akik minden körülmények között kimondják az igazat és nem félnek besározni a kezüket az igazságért. Még akkor is, ha sokszor kívántam őket a pokolba és igen sokszor mondtam azt, hogy ugyan, vonulj már vissza. Nekem most is Karácsony Gergely a legszimpatikusabb, ez nem kérdés. De Gyurcsányra és a DK-ra fogok szavazni. Mert igaza van. Azok döntsenek az országról, akik benne élnek. Pont.”

(Kiemelések: a szerk.)

Pár hete arról szóltak a hírek, hogy az Orbán építette centrális erőtér két oldalról dőlhet össze, ha a baloldaliak a Jobbikra, a jobbikosok a baloldalra szavaznak át az egyéni körzetekben, hol-ki az esélyesebb. A baloldal el is végezte a koordinációs munkát: a DK 62 helyen, az MSZP 49 helyen, az Együtt 15 helyen lépett vissza, sőt még tárgyalni is hívták Vona Gábort március 16-ára. Vona persze nem jelent meg, sőt bejelentette:

Vona Gábor cukiskodása tehát egyáltalán nem szól az árkok betemetéséről, valódi ellenzékiségről, Orbánnal való szembeállásról, pláne kormányváltásról. Ha a Jobbiknak fontos lenne a kormányváltás, legalább - ez lenne a minimum - Budapesten visszaléptetné a jelöltjeit, ahol minden körzetben a baloldalnak van esélye nyerni, a Jobbiknak nulla. De nem.

Ha tehát valaki elvárja az ellenzéki pártoktól, hogy ne akadályai, hanem segítői legyenek a kormányváltásnak, az most felejtse el a Jobbikot. Vonáék lehettek volna 2018 legnagyobb nyertesei, lehettek volna a kormányváltás alappillérei, de ők inkább a saját érdekeiket választották. Ebben az az érdekes, hogy éppen ezzel iratkoztak ki a versenyből is.

Így azoknak, akik le akarják váltani az Orbán-kormányt, csak a demokratikus ellenzék maradt. Akár baloldaliak, akár jobboldaliak vagy egyenesen jobbikosok. Köszönjék meg Vona Gábornak

Nagyon úgy tűnik, hogy a párbeszédre és összefogásra képtelen LMP-t már semmi nem menti meg attól, hogy most vasárnap kiessen a parlamentből. Az LMP szavazóinak minden kutatás szerint elegük van abból, hogy az összefogást a kezdetektől elutasító, majd a Jobbikkal való nem együttműködés mögé bújó pártjuk Hódmezővásárhely után sem volt képes érdemi visszalépésekre. De mi lesz az LMP-szavazókkal, akik se balra, se jobbra nem akarnak szavazni?

Hogy miért mondjuk ezt? Fekete-Győr András a napokban megmutatta, hogy miként kell viselkednie egy felelős pártvezetőnek, aki nem csak pávatáncol, hanem tesz is a kormányváltásért. Hiába voltak fej-fej mellett a Belvárosban V. Naszály Mártával, Fekete-Győr fogta magát és visszalépett az MSZP-Párbeszéd jelöltje javára. Így az a helyzet állt elő, hogy már csak V. Naszály Márta, a legesélyesebb ellenzéki jelölt állNA a KDNP-s Hollik Istvánnal szemben, de nem, mert ott van még az LMP-s Csárdi Antal. Győzelemre teljesen esélytelen, de annyi szavazót pont el tud vinni az esélyes ellenzéki jelölttől, hogy a Fidesz-KDNP húzza be a Belvárost is. Mit mond erre Szél Bernadett?

“Nem szeretném, hogy a Belvárosban visszalépjen Csárdi Antal”

Szél Bernadett szerint “nem jó, hogy az egyezkedésről szól a kampány utolsó hete”, ők ezért már korábban meg akartak állapodni. A Belvárosban ettől függetlenül a saját jelöltjüket tartják a legesélyesebbnek. Ezt sikerült mondania. Lefordítom: Nem érdekel, hogy nyer-e a Fidesz, akkor sem lépünk vissza. Jöhettek bármilyen kutatással, mi az utolsó napig azt fogjuk hazudni, hogy a mi jelöltünk a legesélyesebb. Mondjatok le a kormányváltásról, ha a mi 5%-unknak az az ára, hogy maradjon Orbán, akkor bizony maradni fog. Ez ma az LMP politikája, akármilyen bullshittel is akarják lenyomni a torkokon. És ezért is fog kiesni.

Aztán, hogy megérdemlik, majd kiderül. Ami biztos, hogy az LMP nem érdemli meg, hogy még 4 évet a parlamentben töltsön.

Ungár Péternek, az LMP elnökségi tagjának nem volt jobb dolga húsvét vasárnap, egy héttel a választások előtt, mint egy ellenzéki pártot támadni. Ungárnak a Demokratikus Koalíció videójával volt baja, azzal, amelyben a párt kolozsváriakat mutat be, akik elmondják, hogy igen, elmennek szavazni, és igen a Fideszre. Az LMP-s politikus felvezetésként kicsit beszélt a kormány legújabb migránsozós plakátjáról, 

Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a kettős állampolgárok szavazati jogáról; arról, hogy igazságos-e úgy beleszólni valamibe, hogy annak nem viseljük a következményeit, mások viszont viselik helyettünk is, egy másik dolog, egy érdekes politikai kérdés. MIndenki maga eldöntheti, hogy egyetért-e Gyurcsányékkal vagy sem. De gyűlöletkeltésnek nevezni egy olyan videót, amelyben emberek elmondják, hogy elmennek és a Fideszre fognak szavazni - megjegyzem, kitakart arccal, így nem megsértve a személyiségi jogokat - nem csak jelentős aránytévesztés, hanem tisztességtelenség is. Pláne ahhoz hasonlítani, hogy majd "többmilliárdan idejönnek, elveszik a munkát, megerőszakolják az asszonyainkat, betegségeket terjesztenek és terrorcselekményeket követnek el" - hát, minimum megmosolyogtató lenne, ha Ungár nem mondaná totál komolyan.

És persze, lehet azt mondani, hogy ez a jelenség nemtetszést kelt a Magyarországon élők körében, éket ver a határon innen és túl élő magyarok között, de akkor nem a videó készítőjét kellene megfeszíteni, aki csak bemutatja ezt, hanem azt kellene kérdőre vonni, aki ezt a helyzetet létrehozta: Orbán Viktort és kormányát. Ilyet persze nem tesz az LMP.Ha ez önmagában nem lett volna elég, Ungár még azt is elmondta, hogy az LMP 15 millió magyar kormányzásában szeretne részt venni, Szél Bernadett pedig 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni. Ezt benyögni azok után, hogy a kormányváltást akaró 6 milliót sem sikerült képviselni az ellenzéki összefogás felrúgásával, minimum Csepreghy Nándor-díjas cinizmusnak számít.

Lehet, hogy nem 15milliómagyarozni kellett volna, hanem mindent megtenni az itt élő 6 millió ellenzékiért: visszalépni a körzetekben és megegyezni a demokratikus ellenzékkel, ahogy az MSZP, a DK vagy az Együtt tette. Akkor most nem kéne határon túli szavazatokért futkározni a nagy kétségbeesésben.

(Arról, hogy az LMP hogyan adta fel egykori politikáját a határon túliak szavazati jogát illetően és simult ebben is a Fideszhez az évek alatt, mindent elmond ez a 2010-es cikk)