Az MSZP-DK megegyezésével és Karácsony Gergely MSZP-beli feltűnésével egy pillanatra úgy tűnt, hogy innentől talán sínen van az ellenzéki együttműködés, eljött a béke és a közös ellenzéki munka ideje. Aztán jött Csepel. Az MSZP bejelentette, hogy Bangóné Borbély Ildikót indítja Csepelen a 2018-as választáson.
Azon a Csepelen, ahol az Együtt-es Szabó Szabolcs kiadós vereséget mért Németh Szilárdra 2014-ben.
Nehezen érthető, hogy annál az embernél, aki már 4 évvel ezelőtt is be tudta húzni a körzetet - ezzel pedig nem “csupán” a legesélyesebb ellenzékinek számít, hanem egyenesen favoritnak - miért lenne jobb egy olyan induló, akinek egyrész semmi köze Csepelhez, másrészt 2014-ben is csak egy Hajdú-Bihar megyei 3. helyre futotta tőle. Az elmúlt két nap aztán rávilágított a lényegre: kiderült, hogy az MSZP belement volna, hogy Szabó Szabolcs induljon Csepelen, de csak akkor, ha ezt MSZP-s színekben teszi. Ez itt a lényeg: az MSZP-t nem érdekli, hogy a legesélyesebb ellenzéki indul-e vagy sem, nem érdekli, hogy mi lesz Bangóné Borbélyné Ildikóval,
sőt az MSZP-t az sem érdekli, hogy az ellenzék legyőzi-e a Fideszt Csepelen.
Az MSZP-t egyetlen dolog érdekli, hogy a saját listájának a jelöltje induljon. Csepelen is, meg még ki tudja hol. Ezért volt neki mindegy, hogy Bangóné vagy Szabó Szabolcs, ha az illető MSZP-s színekben indul. Hogy miért? Lássuk. Azt mindenki tudja, hogy ha egy jelölt nyer, akkor saját jogán, egyéni képviselőként jut a parlamentbe. A választási rendszerünk azonban gondoskodik a vesztesekre leadott szavazatokról is. Ha egy jelölt kikap, a rá leadott szavazatok töredékszavazatként hozzáadódnak a jelöltet állító párt listájához. Ha pedig ennek az az ára, hogy Bangóné szembeindul Szabó Szabolccsal, akkor az az ára, és Németh Szilárd már januárban megnyerte a körzetét.
Az MSZP a saját túléléséért lehetetleníti el az ellenzéki győzelmet. Most még csak Csepelen, később pedig ki tudja, még hol.
A helyzet persze érthető, ha azt nézzük, hogy az MSZP a tavalyi évben a Botka-bohózattal több százezer szavazót veszített, az év végére pedig már olyan hangok is megjelentek a pártban, hogy lassan a parlamentbe jutás az egyetlen lehetséges cél. Ha viszont onnan nézzük, hogy a kormányváltás is elmehet az önös érdekeit akár kártékonyan is képviselő MSZP-n, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy az MSZP mennyiben minősíthető még ellenzéki pártnak.
