A nagy átszavazási lázban sok, főleg vidéken élő baloldali teszi fel magának a kérdést, hogy ugyan, mi baj történhet, ha helyben a Jobbik jelöltjére szavaz. Azon túl, hogy a közvélekedéssel ellentétben csak 1-2 körzetben esélyesebb a Jobbik jelöltje a baloldal koordinált jelöltjénél, van itt más gond is. Azt nagyjából mindenki fel tudja magában idézni, hogy a Jobbik mindössze 2-3 év alatt lett cigányozó, zsidókat listázni akaró, EU-s zászlót égető szélsőjobboldali pártból eminens ellenzéki, aki a demokráciáért és a szólásszabadságért aggódik. Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő most elszólta magát a párt “néppártosodásáról”. Azt mondta a ZuglóTV-ben, hogy

“igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz”

Ezzel gyakorlatilag azt állítva, hogy minden, ami 2010-ben a parlamentbe repítette a Jobbikot, szimpla színjáték volt. Mirkóczki be is vallja, hogy csupán hatalmi érdekekből mondták akkor azt, amit: “amikor egy párt kívülről igyekszik a parlamentbe, akkor az kicsit olyan, mint a zenei élet. A botrányok akkor nem jöttek rosszul, mert legalább tudtak rólunk.”

Mert ha az a szempont, hogy mi az, ami “nem jön rosszul”, akkor nem nehéz kitalálni, mit fog tenni a Jobbik a választás után. A hirtelen jött sok versenytárs miatt - akik sok éve azt mondják, amit a Jobbik a nagy ellenzéki megtérés után elkezdett - el akarja majd kerülni az összetéveszthetőséget és stabilizálni akarja majd a táborát. Mindkét problémára ugyanaz lesz a megoldás: meg fogja nyugtatni majd a Mirkóczkitól elhatárolódó Toroczkai Lászlót, a múlt megtagadását kifogásoló Novák Elődöt és a “szemkilövetők” elszámoltatását követelő Gaudi-Nagy Tamást.

Mert akkor ez lesz majd, ami “nem jön rosszul”. Mindenkinek érdemes végiggondolnia, hogy a választás után már késő lesz azon hápogni, hogy mire adott és mire nem adott felhatalmazást. Nehogy azt vágják majd az akkor már újra hazaáruló baloldaliak szemébe, hogy “ami 2018 előtt ment, az volt a nem igaz”.