Sok idő után végetért a bohózat, amely arról szólt, hogy az LMP egy “ellenzéki párt”, csak nem akar közösködni a 2010 előtti politikai erőkkel. Eddig legalábbis ez volt a hivatkozási alap minden kollaborációra: ha az volt a kérdés, hogy miért szavazták meg a Fidesz alkotmánybíráit, hogy Szél Bernadett miért röhögcsélt Kósa Lajossal Tusnádfürdőn, vagy hogy miért nem léptek vissza az esélyes ellenzéki jelöltek javára a kampányban, épphogy kétharmadot adva ezzel a Fidesznek. A “se Orbánnal se a baloldallal” politika természetesen csak egy vaskos hazugság volt, az ok ennél jóval egyszerűbb:

Így persze rögtön érthetővé is válik, hogy az LMP miért nem lépett vissza az esélyes ellenzéki jelöltek javára a kampányban, ezzel pedig csak Budapesten 5 olyan körzetben is győzelemhez segítve a Fideszt, ahol egyébként az ellenzéki szavazók voltak többségben. Így már érthető az is, hogy utólag miért indítottak fegyelmi eljárásokat a kormányváltás érdekében visszalépő LMP-s jelöltek ellen, miért verték meg az összefogást sürgető Hadházy Ákost, és ő miért jutott egyértelműen arra, hogy az LMP tele van a Fidesz ügynökeivel. Most már inkább az a kérdés, hogy vannak-e még az LMP-ben nem Fidesz-ügynökök.

A Mancs szerint Schmuck Erzsébet azzal a Schmidt Máriával egyeztetett, aki egyébként is családilag összefonódik az LMP-vel, hiszen az LMP-s Ungár Péter édesanyja. Eddig lehetett azt mondani, hogy jaj szegény Ungár Péter nem tehet róla, hogy az anyja az Orbán-rendszer egyik irányítója, mostanra viszont vége az efféle bohózatoknak. Aki a kampányban húzódozik az ellenzéki tárgyalásoktól, de a Fidesszel folyamatosan egyeztet, az nem más, mint kollaboráns;