Nehéz az utóbbi évekből olyan ellenzéki örömünnepet felidézni, mint a vasárnapi hódmezővásárhelyi győzelem. Orbánék a saját városukban kaptak akkora gyomrost, hogy még mára sem igazán sikerült levegőt venniük, teljesen nyilvánvaló, hogy nem számítottak erre az eredményre.

Márki-Zay Péter győzelme mindezzel együtt egy elég speciális eset. Egyrészt egy jobboldali, sőt fideszes városban történt, másrészt egy független jelölt nyert, akit - és itt jön a harmadrészt - a Jobbik, az MSZP, a DK, és az LMP is támogatott. Korábban soha nem volt ilyen jelölt és nyilvánvalóan nem is lehet majd sok, hiszen egyrészt a független jelöltek nem visznek töredékszavazatot a pártlistákra (ami nélkül matematikailag is lehetetlen nyerni), másrészt a Jobbik és a baloldal is továbbra is elzárkóznak a teljes összefogástól. DE. Hódmezővásárhely így is megváltoztatott pár dolgot a politikai versengésben, érdemes levonni pár tanulságot:

1. Számolni kell a bizonytalanokkal

A többségnek olyannyira elege van a jelenlegi kormányból, hogy ha van egy jó esélyekkel induló jelölt, amögé tömegével állnak be azok a bizonytalanok is, akik évek óta hiányoznak a politikailag aktívak köréből. Akikre eddig ez esetleg nem volt igaz, hát most igaz lesz, Hódmezővásárhely híre az ország minden pontjára el fog jutni, akár akarja a Fidesz, akár nem. Sokan fotelforradalmár állhat fel április 8-án.

2. A Fidesz nem lett gyengébb

A Fidesz jelöltje egyrészt darabra elvitte az összes Fidesz-szavazót, sőt még szerzett is 1500 újat a korábbi eredményekhez képest. A Fidesz-tábor tehát nem szakadt be, csak nagyon nem mindegy, hogy 9 ezer ember a 12 ezernek vagy a 18 ezernek a hány százaléka.

3. Vége a különcködők korának, egy az egy ellen harcok kellenek

És persze az sem mindegy, hogy 3-4-5-felé oszlanak az ellenzéki szavazatok, vagy van egy, azaz egy darab ellenzéki jelölt, aki ezzel egyből esélyes indulóvá is válik. Sok pártnak éppen ez a tanulság fog most nagyon fájni, hiszen ha az LMP megismétli a 2014-es különcködését, és ismét szembeindul az ellenzékkel, egészen biztosan kemény büntetésre számíthat a választóitól. Ugyanez vonatkozik a Momentumra is.

+1. Városonként fog eldőlni, hogy a Jobbik vagy a baloldal jelöltje-e az esélyesebb

Ez már az első pártreakciókból kiderült, miután baloldalon Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc, a Jobbiknál Dúró Dóra és Vona Gábor utasította el a teljes összefogást. Ebből az következik, hogy az embereknek helyben kell tudniuk eldönteni, hogy a baloldali vagy a Jobbik jelöltje-e az a bizonyos esélyes ellenzéki.

Korábban beszámoltunk arról, hogy Szél Bernadett és az LMP a Fidesz oligarchájától, Garancsi Istvántól bérel elefántfül-hirdetéseket a 11. kerületben. Kiderült, hogy mostanra a másik tékozló fiú is hazatért, ugyanis az MSZP is a fideszes cégtől bérelt plakáthelyeket, egyből 3300-at. Önmagában is érdekes, hogy a hirdetési piacot éppen az ellenzék ellehetetlenítéséért lerohanó Fidesz plakáthelyeket enged át ellenzéki pártoknak. Az azonban ennél is érdekesebb, hogy mindezt diszkont áron teszi:

(kép forrása: Index.hu)

Ebből válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy itt nem egy véletlenről vagy egy hibáról van szó, esetleg egy még megmaradt jogszabályról, amit mindenképpen be kell tartani, hanem nagyon is tudatos fideszes segítségről. Ez persze nem az első alkalom, az LMP és az MSZP esetében is hosszú a fideszes segítségek sora az utolsó pillanatban összegyűlt kopogtatócéduláktól (LMP) a pártsajtóban elhelyezett, milliárdos állami támogatást jelentő kormányhirdetésekig (MSZP). Mégis, ez olyan súlyú dolog, ami mérföldkőnek számít a Fidesz által fenntartott puha ellenzék történetében.

Ezzel pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kampányba felhasznált köztéri hirdetések fogják megmutatni: ki játsza őfelsége ellenzékét és ki az, aki tényleg a kormány ellen dolgozik. Akár azt is mondhatnánk: mutasd a plakátod, megmondom ki vagy! Nem árt majd észben tartani a szavazófülkékben, hogy ki azok, akiket a Fidesz örömmel látna a parlamentben, és kik azok, akiktől irtózik. Aki igazán ellenzéki, az az utóbbiakra fog szavazni.

A választások közeledtével érdekes kérdés, hogy mi tesznek az ellenzéki pártok a Fidesz által lerohant plakátpiacon: hűek maradnak elveikhez és lemondanak a köztéri jelenlétről vagy hajlandóak akár egy fideszes cégnek is fizetni a reklámokért. Amíg több párt bejelentette, hogy a kampányban nem lesznek plakátjai, mert nem akarnak sem Mészáros Lőrinccel, sem más fideszessel üzletelni, addig

A fővárosi köztéri villanyoszlopokon lévő hirdetéseket ugyanis az az ESMA birtokolja, amelyet a Fidesz hosszas csiki-csukival játszott át eredeti tulajdonosától Garancsi Istvánnak, a Videoton tulajdonosának. Amikor még nem az övé volt a cég, akkor az “elefántfül”-nek nevezett hirdetéseket konkrétan betiltották, mondván balesetveszélyes, mert elvonja az autósok figyelmét. Amikor az elértéktelenedett cégre rátette a kezét a Fidesz csápja, akkor persze rögtön visszaváltoztatták a törvényt, ismét engedélyezve ezeket a hirdetési felületeket.

Az már csak részletkérdés marad, hogy vajon hány millió forintot hagy az LMP a fideszes oligarchánál, ahogy az is csak április 8-án fog kiderülni, megérte-e az elvtelen szövetség.

Hiesz György MSZP-s gyöngyösi polgármester tegnap elcsukló hangon, könnyeivel küzdve számolt be arról, hogy visszalép a képviselő-jelöltségtől és kilép az MSZP-ből. Nap közben még nem tudtuk, hogy mi lehet a kilépés oka, este azonban már azt mondta Hiesz telefonon az Egyenes Beszédet vezető Rónai Egonnak, hogy

“jött egy megkeresés a párt némely vezetőitől, hogy másban gondolkodnának szövetségi megfontolásból”

Hiesz ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy a pártja, amelynek színeiben 29 éven át politizált, lecserélte őt a szövetséges, már a kilépés híre kapcsán emlegetett, szintén Gyöngyösön született Fodor Gábor kedvéért.A 3 évtized óta teljesító, vitathatatlanul a legesélyesebb indulónak számító polgármestert tehát kirakták a megélhetési politikus szabadalmaztatott prototípusának számító Fodor Gáborért. Joggal merül fel az ellenzéki szavazóban a kérdés: ezt mégis miért? Erre pedig csak egyetlen logikus, annál szívtelenebb válasz létezik:

Igen, akár Fodor Gáborok miatt is, ha ez kell ahhoz, hogy az MSZP logó mellett a liberális fantompárt piktogramja is ott legyen. Bele sem merünk gondolni, hogy kik távoznak még az MSZP-ből és hány esélyes jelöltet veszít majd a baloldal, amikor “kifizetik” Karácsony Gergelyt és a Párbeszédet. Emlékezetes, hogy Bárándy Gergely és Velez Árpád is hasonló “szövetségi megfontolások” miatt távozott a pártból. Valószínűleg messze még a vége.

Bárándy Gergely MSZP-s országgyűlési képviselő pár nappal ezelőtt bejelentette, hogy lemond párttisztségéről és otthagyja az MSZP-t. Mivel Soros György éppen aznap mondta azt, hogy Orbán megvette az MSZP vezetőit, úgy tűnt, Bárándy ezért hagyja ott a pártot, úgy fogalmazott, hogy “számomra vállalhatatlanná vált a folytatás”.A Lámpagyár Blog azonban úgy értesült, hogy nem ez, vagy legalábbis nem “csak” ez áll Bárándy távozása mögött. A képviselő közvetlen környezetéből úgy tudjuk, hogy sokkal inkább az úgynevezett Karácsony-konfliktus állhat a kilépés mögött, a pártban ugyanis egyre több szocialista politikust szorítanának háttérbe a Párbeszéd javára, a miniszterelnökjelöltségért cserébe. Forrásunk szerint 

"Karácsony éhes lett, és egyre több szocialista helyét kéri el a Párbeszédeseknek"

Bárándy Gergely pedig - akár csak Velez Árpád - a Karácsony-konfliktus veszteseként kiszorult a saját pártjából. Ez pedig csak egy folyamat kezdete, a következő hetekben az MSZP vezetése állítólag több régi szocialistával is megpróbálja majd lenyeletni a békát, hogy helyettük Párbeszédes politikusok lesznek a listán. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen éppen ők hozták olyan helyzetbe a pártot, hogy Karácsony azt kér, amit csak akar. Hiába nem volt képes egy 1%-os pártot sem felépíteni, a szocialistáknak most mindent meg kell adniuk neki, nincs választásuk, mert óriási blama lenne, ha 2 hónappal a választások előtt megint lelépne a miniszterelnökjelöltjük. A zúgolódás és a belső feszültség állítólag már azon a szinten van, hogy

Ez utóbbi pedig kétségkívül a legrosszabb lehetőség, amely eltörölheti a pártot a politikai palettáról. A következő hetek nagy kérdése, hogy hogyan egyensúlyozik az MSZP vezetése a két tűz között és melyik kezébe milyen erősen harap bele: pártszakadást kockáztat vagy azt kockáztatja, hogy miniszterelnökjelölt nélkül marad. Egy biztos, ha minden így marad, Bárándy Gergely csak az első fecske.

Már sokan foglalkoztak azzal, hogy Altusz Kristóf külügyminisztériumi helyettes államtitkár elszólta magát egy máltai lapnak, kikotyogta, hogy az Orbán-kormány 1300 menekültet fogadott be az évek óta tartó menekültellenes propaganda leple alatt. Mi ezzel a baj?A Lámpagyár szerint semmi, éppen ez lenne a normális, DE. Az a kormány tette ezt meg, amely mindenkit migránssimogatónak, Soros-bérencnek és persze hazaárulónak bélyegzett, aki szerint 1300 háború elől menekülőnek a befogadása nem kellene probléma legyen egy tízmilliós európai országban. És most mit csinálnak a kormányzati bérrettegők, akik évek óta Soros-bérencezik a normális embereket? Leginkább segget a szájukból. Bencsik András Demokrata-főszerkesztőnek volt pofája előállni azzal, amit jópár baloldali politikus elmondott az utóbbi években, miszerint

„Egy tízmilliós ország számára nem szabad, hogy gondot okozzon 1300 menekült végleges vagy időleges befogadása”

Tényleg? Komolyan? Azoknak a betelepítése, akik meg akarják erőszakolni az asszonyainkat és lányainkat? Azoknak a betelepítése, akik elveszik a magyarok munkáját? Azoknak a betelepítése, akik nem tisztelik a kultúránkat? Azoknak a betelepítése, akik fel akarják számolni a keresztény kultúrát és iszlamizálni akarják Európát? Nem szabad gondot okozzon? Ha így állunk, akkor érdemes széppen visszahullajtani az összes szép kis rágalmat a Fideszre, amit háro éve ráolvas mindenkire. Ha van fideszes ismerősötök, akivel még szóba álltok, akkor most kérdezzétek meg:

Hátha legalább egy elenyésző százalékuk észhez kap, hogy mennyire hülyének is nézték az elmúlt 3 évben. Még ha nagy reményeket nem is fűzünk hozzá.

Kevés olyan pillanat van a politikafogyasztó olvasó életében, amikor a sok álláspont, híresztelés, féligazság és rágalom között egy párt egyszer csak tisztán és egyértelműen kimutatja a foga fehérjét. Amikor nincs A és B értelmezés, nincs egyrészt-másrészt, csak a húsbavágó igazság megvilágosodás-szerű felismerése.

Történt ugyanis, hogy példátlan összefogás rajzolódott ki Baranya 1-es számó egyéni választókörzetében, Pécsen, az egyébként független Mellár Tamás körül. Előbb az MSZP, majd a DK, végül az Együtt jelentette be, hogy egyöntetűen támogatják a közismert közgazdászt és nem indítanak saját jelöltet. Mindenki tudja, hogy a Fidesz a 106 körzetben csak akkor győzhető le, ha az ellenzéki szavazatok nem aprózódnak több felé, így a kormányváltás szempontjából - legalábbis ebben a körzetben - a lehető legjobb forgatókönyv kezdett kirajzolódni.

A különcködést - legalábbis a listák tekintetében - már ismerjük az LMP-től, olyat azonban mostanában nem láthattunk, hogy egy kifejezetten esélyes egyéni jelölt győzelmi esélyeit vegyék el a saját 5%-uk miatt. De ezzel még mindig nem értünk el az eset legfelháborítóbb részéhez. Az ugyanis inkább az, hogy

Rögzítsd valamivel az állad és nézd meg a videót:

Igen, jól hallottad, arra a kérdésre, hogy az LMP el fog-e indulni Mellár Tamással szemben, Szél Bernadett szentbeszédet tart, hogy

“pont mi voltunk azok, akik mellé akartunk állni Mellár Tamásnak és pont az összefogás pártjai voltak azok, akik bizonyos mértékben kivonultak ebből az együttműködésből”

 És a pont az i-re:

“Ha nekem ez káoszosnak tűnik, ami itt van az ellenzéki oldalon, akkor úgy gondolom, hogy a választópolgárok számára is az”.

Hát, szerintünk inkább az LMP szélkakaspolitikája tűnik egyre káoszosabbnak, amin nem segített most Szél Bernadett hazugsága sem, de a tanulságokat már tényleg ne mi vonjuk le.

Nincs még egy párt, amely olyan buzgalommal művelné az önsorsrontás méltatlanul alábecsült művészetét, mint az MSZP. A pártnak volt 4 éve arra, hogy kiértékelje, miért vezetett Fidesz-kétharmadhoz a 2014-es választás, és miért nem működött a közös listára és közös miniszterelnök-jelöltre felhúzott választási kampány. Na ez nem történt meg. Nagyon nem, az MSZP-t nem ilyen fából faragták. A párt inkább fullba’ nyomja a kretént, “elszántság”, ugye: 

3 aprócska kis információmorzsácskát ilyenkor azért nem árt feleleveníteni 2014-ből. Lássuk csak:

1. Közös miniszterelnök-jelölt (Mesterházy Attila)
+
2. Közös lista (MSZP-DK-Együtt-PM-MLP)
=
3. Kétharmada van a Fidesznek

Vajon mégis mi a jóistennek kéne történnie ahhoz, hogy az MSZP ne a 2014-es bukás receptjét erőltesse a baloldalra? Vajon hány szállodaláncnak kéne még Mészáros Lőrinc nevére kerülnie ahhoz, hogy a szocialisták felfogják: éppen a közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt vezetett a 2014-es bukáshoz? Mikor ismerik be végre maguknak, hogy 2014-ben egy nagy rakás Együtt-es, DK-s és Bajnai-fan maradt otthon amiatt, mert mindegyikőjükre ráerőltették (volna) Mesterházy Attilát?

És akkor most álljon itt egy gyors disclaimer: a Lámpagyár nem az ellenzéki összefogás ellen emelt szót, sőt. Tetszik vagy sem, az ellenzéki pártok együttműködése nélkül matematiakilag is lehetetlen a kormányváltás. DE! Nagyon nem mindegy, hogy “összefogás” alatt mit értünk: közös listát vagy koordinált jelöltállítást. A választás ugyanis a 106 egyéni körzetben fog eldőlni, nem pedig a listán. A Fidesz választási rendszerében a listák tekintetében minden párt egyenlő, a rendszer nem itt igazságtalan, hanem éppen a körzetekben, ahol a Fidesz akár 20%-kal is nyerni tud, ha az ellenzék megosztott és egymás ellen indít jelölteket.

Erről a fajta összefogásról beszél Gyurcsánytól Juhász Péterig mindenki a baloldalon, ezért áll a bál Csepelen, ahol éppen a 2014-es győztes Együtt-es egyéni jelöltet fúrná meg az MSZP, és ezért lesz az ellenzéknek bukta az V. kerületben, ha az Együtt is és a Momentum is egyéni jelöltet indít. Egy szó, mint száz: 

A közös lista melletti egyedüli valódi érveket persze nem fogjuk hallani az MSZP-től: MSZP-s parlamenti mandátumok képviselői fizetéssel, mentelmi joggal, költségtérítéssel és benzinkártyával. Ezekért - mint az fentebb látható - valószínűleg tényleg van “elszántság” az MSZP-ben, kár, hogy a kormányváltásért nincs. Mi minden esetre előre szóltunk, hogy legalább büszkék ne legyenek erre:

A Freedom House idén is elkészítette éves jelentését a világ országainak demokráciaszintjéről. Nincsenek nagy meglepetések, Magyarország magabiztosan suhan a lejtőn, amelyen Orbán népszavazást megakadályozó kopaszai, és az ügyészségtől az ÁSZ-ig mindenütt ott lévő fideszes pártkatonák adták a kezdőlendületet. Azt már az Index is megírta, hogy ezzel Magyarország a legkevésbé demokratikus ország az EU-ban, de érdemes megnézni, hogy kik előztek meg minket esetleg Európán kívülről.

a Freedom House (itt elérhető) jelentése szerint, előbbi 75, utóbbi 73 pontot szerzett Magyarország 72 pontjával szemben. Velünk holtversenyben volt Botswana, és épphogy megelőztük Tunéziát (70), de Namíbia (77) és Dél-Afrika (78) szintjét már nem sikerült megütni. Ilyen lesújtó eredménnyel még soha nem szerepelt az összehasonlításban a rendszerváltás utáni Magyarország, sőt

És hogy egy kis paradoxonnal éljünk a végén, ha már a demokrácia állapotáról van szó, a közvéleménykutatásokból úgy tűnik, a magyaroknak pontosan ez kell. A beígért paradoxonnal: “az emberek döntöttek”.

Nem kicsit meglepő kijelentéssel élt Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Karácsony azt mondta egy szombati MSZP-s rendezvényen, hogy

“a választáson nemcsak azok támogatják a Fidesz–KDNP-t, akik rájuk szavaznak, hanem a távol maradók és azok is, akik olyan ellenzéki pártra szavaznak, amely egyelőre nem tudja, miként kell egyensúlyozni az ország és saját érdekei között”

Tehát mindenki a Fideszre szavaz, aki nem rá és a szocialistákra adja le a voksát. A DK-sok is, az Együtt-esek is, mindenki. Ezzel Karácsony Gergely egyenlőségjelet tett a Fidesz és Gyurcsány Ferenc vagy Juhász Péter közé is, ami pont hogy nem összehozni, hanem inkább megosztani fogja a baloldalt. Az külön érdekesség, hogy ezek szerint Karácsony szerint “az ország és a saját érdekek közti egyensúlyozás” azt jelenti, hogy mindenki le van fideszesezve, aki nem akar hozzá csatlakozni. Magyarán:

Sajátos értelmezése ez az “együttműködésnek”, a “békének”, az “összefogásnak”, hogy csak azokat a szavakat említsük, amely mögé a szövetségesei ellen indított, immáron Karácsony szájába adott szocialista kampány bújik. Mert ne legyen kétség, a recept pontosan ugyanaz, mint Botkánál volt. Emlékszünk Botka táblájára? Ott is pontosan ugyanez volt a szöveg:

“Kormányváltók” (MSZP) és “Orbánt hatalomban tartók” (mindenki más, aki nem akar az MSZP-vel közös listát):

A különbség annyi, hogy amíg Botka azzal támadta Gyurcsányt, hogy “ne legyen a közös listán”, Karácsony most azzal támadja, hogy “miért nincs a közös listán”. A ha van sapka, ha nincs sapka iskolapéldája, hiszen a lényeg úgyis az, hogy

Két lehetőség van. Az egyik, hogy az MSZP-nek még senki nem szólt, hogy egyedül, a DK (és bizonyos körzetekben az Együtt, lásd Csepel) nélkül kevés ahhoz, hogy leváltsa a Fideszt és a pártnál dolgozók hónapok óta meghamisított közvéleménykutatásokat dugnak Molnár Gyuláék orra alá, és innen a nagy önbizalom. Nem túl valószínű, ugye? Pedig a másik lehetőség ennél sokkal rosszabb:

Azt pedig tudjuk, hogy ha a baloldal önmagával harcol, annak az egyetlen győztesét Orbán Viktornak hívják. Most akkor azt kellene mondanunk, hogy aki Karácsonyra szavaz, az a Fideszre szavaz? Nem, eszünk ágában sincs ilyeneket írni, hiszen ha a baloldal kormányt akar váltani, ahhoz az MSZP-re is szükség van. De az attól még igaz, hogy ha az MSZP a következő hetekben és hónapokban is a szövetségesei ellen fog kampányolni, az bizony eltörli a kormányváltás elvi lehetőségét is. Ezért nagy kár, hogy ehhez a kezdetben kétségkívül szimpatikus Karácsony Gergely is a nevét, sőt az arcát, száját adja.

Biztos, hogy nem ők "nevetnek a végén", de félő, hogy más se: